AZ ÉLETÖRÖM MEGTAPASZTALÁSA MEDITÁCIÓVAL

Márciusi egynapos csendes elvonulásunkon az öröm és az öröm közötti különbségről beszéltem. Mindenki számára ismerős a vágyak kielégüléséből származó érzéki öröm, amikor valami finom, jól esik, amikor az elvárásoknak megfelelően alakulnak a dolgok, vagy amikor süt a nap, de csak pont annyira, hogy ne legyen zavaró. Ezekben a pillanatokban úgy érezhetjük, hogy könnyebben megéljük az itt-és-mostot, ilyenkor mini-megérkezést élünk át: végre ott vagyunk, ahová annyira igyekeztünk a mindennapi rohanásban. Amikor ezt átéljük, kis “mindfulness” sikerélményekben lehet részünk. Az érzékelésen keresztül megtapasztalható sikerek miatt is kezdődnek úgy az MBSR tréningek, hogy tudatosan étkezünk és figyeljük a madárcsicsergést. Fejlődésünk szempontjából nagyon fontos gyakorlat az érzékelésünk felébresztése. De hogy onnan hová haladunk tovább, talán még ennél is fontosabb.

Létezik ugyanis egy ennél sokkal tovább tartó és kellemesebb érzés, az életöröm. E folyamatos derültség és a vágyakból táplálkozó öröm között az a különbség, hogy az előbbiben nem jelenik meg a ragaszkodás, ami a legnagyobb csapdát jelentheti a kellemes tapasztalatainkkal kapcsolatban. A ragaszkodás, a sóvárgás és a vágyakozás a szokásos tudattalan reakciónk a jó dolgokkal kapcsolatban: szeretnénk, hogy a kellemes tapasztalatok mindörökké tartsanak. És ha ez nem történik meg, akkor csalódunk, hibáztatunk, álmodozunk, szorongunk és rossz hangulat lesz úrrá rajtunk.

Életörömünk abból táplálkozik, hogy elfogadjuk, hogy az élet óceánja hullámzik, tudatosan átadjuk magunkat a kellemes tapasztalatoknak, de nem állunk ellen a nehézségeknek sem. Mozgatórugója a szándék, hogy valóban kapcsolódni szeretnénk az élethez.

A kellemetlen elfogadásáról és az elutasítás elengedéséről sokat beszélgetünk az MBSR tréningeken, és a kezdő meditáló rengetegszer meg is tapasztalja a nehézségeket a gyakorlás közben. A fizikai fájdalom, a zsibbadó láb, a húzódó nyak, a türelmetlenség, a rohanó gondolatok mind kihívást jelentenek.

Azt szoktuk mondani, hogy amikor kellemetlenül viszket az orrunk, csak figyeljük a testi érzetet, és ebben a figyelemben már meg tud jelenni a tudatosság azzal kapcsolatban, hogy szükséges-e reagálnom, vagy ma nézhetem ezt a dolgot kíváncsisággal addig, amíg el nem múlik. Ez egy furcsa gyakorlatnak tűnhet, de igazából arra tréningezzük ilyenkor magunkat, hogy a mindennapi nehézségeinket is elkezdhessük tudatosabban megfigyelni ahelyett, hogy elsodornának a szokásos reakcióink. Ez segít bennünket abban, hogy új kapcsolatot alakítsunk ki a feszületségeinkkel, és könnyebben megtapasztaljuk a nyugalmat a vihar közepette.

Viszont a kellemes tapasztalatokról eddig kevesebb szó esett. A derűs életörömhöz nem a vágyaink kielégítésén keresztül tudunk eljutni, hanem úgy, hogy felébredünk abból az illúzióból, hogy a meditáció csak akkor működik, ha a meditációs gyakorlás végig kellemes, és jól érzem magam benne.

Thich Nhat Hahn – A béke érintése c. könyvében így ír erről:

“Ha alaposan megnézünk egy virágot, láthatjuk, hogy csupa nem-virág alkotóelemekből áll, olyanokból, mint a napfény, az eső, a talaj, a trágya, a levegő és az idő. Ha hosszan tanulmányozzuk, azt is észrevesszük, hogy a virág úton van afelé, hogy trágya legyen belőle. Ha ezzel nem vagyunk tisztában, megdöbbenünk, amikor hervadni kezd. Ha komolyan szemügyre vesszük a trágyát, láthatjuk: úton van afelé, hogy virág váljék belőle. Rájövünk, hogy a virág és a trágya elválaszthatatlanok. Szükségük van egymásra. A jó kertész megbecsüli a trágyát, mert tudja, miként változtassa körömvirággá, rózsává vagy bármilyen más virággá. Ahogy a kertész, mi is megtanulhatjuk a haragot, a lehangoltságot, a faji előítéletet szeretetté és megértéssé alakítani.”

Azzal, hogy elfogadjuk a dolgok folyamatos változását, motiváltabbak leszünk arra, hogy a kellemes tapasztalatra odafigyeljünk egy széles mosollyal akkor, amikor történik, de ne akarjunk belekapaszkodni. Amikor pedig jönnek a nehézségek, odafordulhatunk feléjük kíváncsi, elfogadó figyelemmel, miközben tudatosítjuk magunkban, hogy ezek is elmúlnak egyszer.  A legközelebbi meditálásod során lehetsz tehát tudatos azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is jelent az elfogadás és az öröm. És ha feljön a ragaszkodás a kellemes iránt, vagy a csalódás a nehézségekkel kapcsolatban, tudhatod, hogy biztosan van értelme tovább gyakorolni.

Sok sikert kívánok!

HÍRLEVÉL-FELIRATKOZÁS