A mindfulness alapú tréningek igazsága – válasz az Index.hu cikkére

Bár tudjuk, hogy kutatások alapján a mindfulness segíthet a szorongás és a stressz csökkentésében és a visszeső depresszió kezelésében, pár napja mégis megjelent az Indexen egy cikk “Mindfulness – Csak értelmetlen vagy káros is?” címmel. Nagyon dühösnek, (feleslegesen) feszültségkeltőnek és kattintásvadásznak tartom ezt a címet és az írás alatti reakciókból és a szakma válaszából is látszik, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Már a cím elolvasása után azonnali stresszreakció futott le bennem, hiszen – bár nem az őskori szavannákon vagyunk -, de az érzésem mégis csak az volt, hogy Hegyeshalmi Richárd (a cikk írója) az Index.hu nevű törzsből durván megtámadt engem, a mindfulness trénerek törzsének békésen legelésző tagját.  Nem is lehetett más az automata reakcióm erre, minthogy kellene egy válaszcikket írni nekik, amivel visszaüthetek. ? Ezt hívják Üss-vagy-Fuss reakciónak, amiről sokat tanulunk a mindfulness alapú stresszcsökkentő tréningeken és ami könnyen úrrá lehet rajtunk médiafogyasztás (… vagy cikkírás) közben anélkül, hogy tudatában lennénk neki. Ilyenkor azok, akik nem foglalkoznak tudatos jelenléttel vagy önismerettel, félelemtől és dühtől vezérelve hagyják, hogy az indulatok felülkerekedjenek a tudatos válaszon, ami beszűkült látásmódhoz vezet. Az indexes cikk beszűkült. Mindful, azaz jelentudatos hozzáállást sajnos csak nyomokban tartalmaz.

A cikk elolvasása közben végig azon gondolkoztam, hogy 1) Végül is egy ilyen cikk segítheti a szakma éberségét és az embereket abban, hogy jobban utánajárjanak a tréningek és trénerek hátterének 2) Bár kutatásokat linkel be a cikkíró, de egyoldalúan és torzítva tájékoztat. Rohanva sorolja a mindfulness negatív hatásait bemutató tanulmányokat, de ahogy Szondy Máté írásából is kiderül, több helyen olyan eredményeket emleget, amelyekre a kutatás nem is tért ki. Közben pedig így is lehetett volna ugyanerről a kérdéskörről írnia.

Jon Kabat-Zinnel, az MBSR tréningek atyjával tavaly októberben készült egy interjú a The Guardianen (amelyben amúgy szintén kiegyensúlyozott a tájékoztatás, így a Buddha Pill és az Indexen sorolt kutatások is meg vannak említve), amelyben azt mondta, hogy bár már mesterséges intelligenciáról és robotokról beszélgetünk, de az emberi agy működését sem látja át teljességében a tudomány. Ezért a mindfulness kutatások is gyerekcipőben járnak még, évtizedek és nagy kutatások szükségesek ahhoz, hogy pontosan átlássuk, hogyan hat a mindfulness és a meditációgyakorlás az emberre. 

A hiteles tájékoztatást és a kutatások kiegyensúlyozását az amerikai Massachussetts-i Egyetemen a Mindfulness Orvostudományi Kutatási részleg idei megalapítása mindenképpen segíteni fogja. A Mindfulness Kutatási részleg létrehozása elmondásuk szerint azt a célt szolgálja, hogy összefogva, ellenőrzött keretek között vizsgálják azt, hogyan működik az agyunk és segítsék a mindfulness tudományos hátterét tovább pontosítani. Ez támogatja a mindfulness szakembereket abban, hogy a a mellékhatásokra jobban felkészüljenek és tovább finomítsák a tréningeket és kezeléseket.

De addig is, amíg a kutatók dolgoznak, nekünk, mindfulness trénereknek is van jó pár biztosítékunk:

  1. Nem engedünk be bárkit egy tréningre, ha úgy látjuk például, hogy olyan szorongásos tünetei vannak, amelyekre a meditációs gyakorlat nem lenne megfelelő. Én is javasoltam már a tréning kihagyását jelentkezőknek az előinterjúk alapján, amelyek a tréningek fontos részét képezik.
  2. Odafigyelünk arra is, hogy a hatáskörünket ne lépjük át és ha olyan a helyzet, további szakemberhez küldjük a résztvevőt.
  3. Állandó, egy életen át tartó rendszeres meditációs gyakorlást folytatunk, legalábbis felénk, MBSR trénerek felé ez az elvárás, miközben járunk a saját önismereti utunkon, résztveszünk képzéseken és szupervízión, ami mind segít abban, hogy szakmaian, de együttérzéssel és jelenlétben legyünk együtt a résztvevőkkel.

Ennek ellenére azonban megeshet az, hogy nehezebb tapasztalatokkal kell szembenéznie a résztvevőnek. Aki foglalkozik a belső világával, aki szeretne változni és az elméje működését megismerni, biztosan átmegy hullámvölgyeken. Viszont a mindfulness tréningek során, ami naponta fél óra meditációt jelent a résztvevőkkel, nagyon szélsőséges esetben jelenhetnek meg az index cikkben említett tünetek (deperszonalizáció, pszichózis, téveszmék, hallucinációk, összefüggéstelen beszéd, szorongás, étvágytalanság, álmatlanság). Ezek inkább a hosszabb elvonulásokon jöhetnek elő (de itt sem törvényszerűen, hanem ritka esetekben), ahol az emberek naponta 10-14 órát meditálnak.

Nem mellesleg pedig a mindfulness szemlélet pont a nehéz helyzetekre készít fel. A kezdetektől azt tanuljuk, hogy az élet nem csak fentekből áll, hanem ott kezdődik a boldogság, hogy elfogadjuk az élet hullámzását. A tréning és a közös gyakorlás így kifejezetten támogathat abban, hogy a nehéz tapasztalatokat kevesebb bevonódással tudjuk megvizsgálni és pánik és elkerülés helyett bölcsebben tudjunk rájuk válaszolni. Én ebben látom a nagy kincsét a mindfulness-nek.

Végezetül még négy állításra mindenképpen szeretnék reagálni a cikkből:

  1. “Ma ugyanis nincsenek hivatalosan akkreditált mindfulnessoktatók” – akkor én és a kollégáim mik vagyunk??
  2. “A mindfulness célja, hogy lelassítsuk a gondolataink csapongását, kiürítsük az elménket, és csak a jelenre koncentráljunk, előítéletektől mentesen. De sajnos az agyunk úgy van bedrótozva, hogy a gondolatainktól való elszakadás automatikusan a problémáink elöli meneküléshez vezethet. Egyesek arra használják a mindfulness technikákat, hogy elkerüljék a kritikus gondolkodást. Dolgoztam olyan páciensekkel, akik ahelyett, hogy ésszerűen végiggondoltak volna egy karrierrel kapcsolatos kihívást vagy egy etikai dilemmát, inkább távol tartották maguktól a kihívást, és egy meditatív tudatállapotba menekültek. – írta a pszichiáter David Brendel a mindfulness kockázatairól.” – A problémák elfojtásával és elkerülésével, a nehézségekkel kapcsolatos ellenállással kifejezetten foglalkozunk a tréningeken, mert alapvető, természetes reakciója ez az embereknek. Azt is mondhatnám, hogy ennek a kérdéskörnek a megértését tartjuk a mindfulness alapú stresszcsökkentő tréning alapjának és a változáshoz hozzásegítő egyik legfontosabb elemnek. Pont azért, hogy elkerüljük a résztvevők hamis önismereti útra terelődését.
  3. “Hogy mi történik, ha a több ezer éves technikákat lebutított formában átvesszük, és légzőgyakorlatba oltott stresszoldóvá silányítjuk?” – Ez a mondat tényleg silányítja a mindfulness-t, hiszen bárki, aki részt vett egy tréningen, tudja, hogy nem csak légzőgyakorlatokkal foglalkozunk, ennél ez sokkal több, a test-elme működésével foglalkozunk. Másrészről szeretném idézni megint csak Jon Kabat-Zinnt: “Ahhoz ragaszkodni, hogy a mindfulness meditáció buddhista, olyan mintha azt mondanánk, hogy a gravitáció angol, mert Newton azonosította be.”
  4. “Kérdés, hogy megelőzné-e az ilyen eseteket a mindfulnesstrénerek szigorúbb képzése és gyakoribb felülvizsgálata, de az biztos, hogy szükség lenne rá.” – Teljesen egyetértünk! Hálás lennék egy még jobban egységesített képzési és munkamódszertanért és egy összefogottabb tréneri támogató és képviseleti hálózatért.

Az sajnos igaz, hogy a mindfulness tréningek nem copyrightosak, tehát bárki szervezhet a témában bármit. Addig, amíg azt hallom több forrásból, hogy tréningcégek 1-2 órás “Mindfulness tippek, trükkök, technikák” modulokat adnak el képzett tréner jelenléte nélkül, vagy ha konferenciákon még mindig úgy vezet valaki mindfulness meditációt, mintha relaxációs technikát akarna átadni és ha indexes cikkekben még mindig az hangzik el, hogy a meditáció célja, hogy kiürítsük az elménket és ne gondoljunk semmire, addig még sok munkánk van. A fejlődést viszont biztosan szolgálja, ha véleményvezérként megfelelő forrásból tájékozódunk nyitottsággal és tudatosságban. És ha érdeklődünk, akár cégünk képviseletében, akár magánemberként a mindfulness iránt, a kollégáink és saját védelmünk érdekében tájékozódunk és hiteles oktatót választunk.

HÍRLEVÉL-FELIRATKOZÁS
© Copyright - Mindfulness Tréningek