Néhány segítő gondolat a rendszeres gyakorlás fenntartásához

” – Mester, mester, mennyi időre van szükségem a megvilágosodáshoz?
– Nos, talán 20 évre.

– És ha keményen próbálkozom?”
– Akkor 40-re.”
/Buddhista vicc/

Gyakorlás nélkül a mindfulness izom elsorvad, ahogyan elernyednek a tested izmai is, ha nem eddzed őket. Bár egy MBSR Tréning pozitív hatásai még évekkel később is kimutathatók a résztvevőknél, sokszor tapasztalhatjuk, hogy egy tréning után megakad a rendszeres gyakorlás, mert nincs támogató közösség, egy fix heti időpont, amikor csak ülünk és meditálunk. Ilyenkor érezhetjük, hogy a stressz megint megnőtt a mindennapokban, hogy irritáltabbak, kapkodóbbak vagyunk, feljöhet bűntudat, frusztráció és ítélkezés.

KEDVESSÉG ÉS MEGENGEDÉS A NEMGYAKORLÁSSAL KAPCSOLATBAN

Mivel alapvetőnek tartom az elfogadás és az együttérzés gyakorlását bármilyen szituációban, ezért a helyzet tudatosítása mellett ilyenkor is egy megengedő hozzáállás kialakítását tartom segítőnek. Az elménk tele van “kellene”, “kellett volna” párbeszédekkel, amiket magunkkal folytatunk. A kritikus belső hang amellett, hogy a hiányra fókuszál és az elégedetlenség érzését hozza, stresszben tud minket tartani. Ezért ha megakadtál a mindfulness gyakorlásban, először ezt a stresszt érdemes feloldani – mert ezzel tudunk dolgozni, szemben a munkahelyi terheléssel és elvárásokkal.

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
  1. Milyen gondolatok vannak bennem a mindfulness gyakorlásommal kapcsolatban? Lehet, hogy egy kritikus belső párbeszédnek lehetek a tanúja? Vagy kételkedő, halogató gondolatoknak?
  2. Vannak-e jelen érzelmek? Hol érzem őket a testemben?
  3. Hogyan reagálok minderre? Tudok-e tudatos lenni és csak megfigyelni mindazt, ami történik bennem, anélkül, hogy következtetéseket vonnék le belőlük? Például olyan kijelentéseket téve, hogy haszontalan vagyok és már megint elbuktam?
  4. Jelen van-e szenvedés a belső kritika miatt, amivel magamat illetem? Tudok-e elfogadó lenni azzal kapcsolatban, hogy nem gyakoroltam az utóbbi időben? Lehet például, hogy éppen feszült és elfoglalt időszakom van, lehet, hogy változás van a napi rutinomban és még nem találtam meg a helyét a gyakorlásnak, lehet, hogy nagyon fáradt vagyok.
Ilyenkor forduljunk ezek felé a tapasztalatok felé kedvességgel és megértéssel, amennyire lehetséges, hiszen a legtöbbet próbáljuk nyújtani az élet minden területén, zsonglőrködünk a szerepeink között, és van, hogy nem jut idő és energia mindenre. Megerősíthetjük magunkat abban, hogy amint helyre állnak a dolgok, újra gyakorolni fogunk. És ez a megengedés paradox módon feloldhatja a bennünk lévő feszültséget, magunk felé irányított gondoskodást hozhat és akár megmutathatja az azonnali lehetőséget a rendszeres gyakorlás visszaállításához.

AZ ELVÁRÁSOK ELENGEDÉSE A HALOGATÁS MEGSZÜNTETÉSÉHEZ

A másik megakasztó tényező a gyakorlással kapcsolatban a saját elvárásrendszerünk lehet. Ahogyan a fenti vicc is mutatja, sokszor, sokan elvárásokkal ülünk le meditálni. Van egy elképzelésünk az eredményességről, a sikerről, így arról is, milyen egy meditációs gyakorlás. Ezek az elvárások bizony sokszor nem felelnek meg a valóságnak, és a feszültség megint csak elégedetlenséghez, csalódottsághoz és a gyakorlás halogatásához vezethet.

  • Előfordulhat, hogy stresszes vagy, és meg szeretnél nyugodni a meditációval, de csak a dühöt és intenzív testi érzeteket, talán fájdalmat érzel, amikor a jelen tapasztalásod felé fordulsz. Ezen csak tovább idegesíted magadat és lehet, hogy sokáig nem ülsz le újra meditálni. Pedig a tudatos jelenlét odafordulást jelent a dühünkkel kapcsolatban is.
  • Úgy gondolod, hogy egy meditáció legalább 10-20 perces kell, hogy legyen, és hogy például 3 perc naponta nem igazi mindfulness. Pedig dehogynem! Mi lenne, ha csak pár percig figyelnéd a légzésedet ébredés után / lefekvés előtt / utazás vagy étkezés közben?
  • Meg vagy győződve arról, hogy csak csendes, otthoni környezetben lehet meditálni. Erre sokszor nincs lehetőség a család és egyéb tényezők miatt. Talán a munkába menet vagy onnan jövet lehetne-e adni magunknak néhány percet? Talán ebédszünetben szánhatunk-e erre is időt?
  • Ha nincs dedikált idő egy mini meditációra sem, akkor a mindennapi mindfulness gyakorlatokat lehet végezni: evés, zuhanyzás, sétálás közben.
A gyakorlás könnyebbé válik akkor, ha nem hagyunk szüneteket, és ha csak pár percre is, de nap mint nap megállunk gyakorolni. Ehhez a belső kritikával és az elvárásokkal jövő feszültség tudatosítása és feloldása lehet a kulcs.
HÍRLEVÉL-FELIRATKOZÁS